Sétálok délután az utcán,

Átmegy előttem egy kislány,

Rám néz, majd sikolt,

Az anyja is rikolt.

Szertenézek, s nem lelem,

Hogy mi a nagy rémelem.

Én vagyok ott egyedül,

Minden ember menekül,

Tőlem fél mindenki,

Nem akar ott lenni.

Csak álltam ott némán,

Estig ott állván,

Nem értve semmit,

Eső elkezdett esni.

Mikor haza értem,

Mindenem levettem,

De a parókámat,

Itthon felejtettem.